A hímzések, és a hagyományaink

folk-art-774948_640Minden népnek megvan a maga szokása, és a maga eredete is. Nagyon szeretem a régi hímzéseket, mert ezek a mi hagyományaink része. Sajnos manapság már kevesen foglalkoznak vele, és azt gondolom kevesen is tudnak szépen hímezni.

A nagyanyám igen csak sokat tudna erről mesélni, hiszen régen nekem is sokat mesélt erről az időszakról. Ő még abban a korban élt, amikor ez még fontos volt, és a lányoknak igen is meg kellett  tanulni szépen hímezni. Ő egész gyerek korától kezdve azzal volt elfoglalva, hogy a leendő hozományát, és az esküvői ruháját meghímezze. Még fényképet láttam is róla, tényleg nagyon szép volt. A kézimunkái közül volt szerencsém párat látni, és kifogástalanok voltak.

Gyerek koromban sok időt töltöttünk a nagyszüleinknél, hiszen ők dolgoztak. A nagymamám megtanított engem is hímezni, és minden olyan dologra, amit úgy gondot, hogy tudnom kell. Az elvárása az volt: Mindegy, hogy a hímzésnek melyik oldalát nézem, mindig egyforma legyen! Az övé olyan volt, de az enyém nem igazán. Mérgelődtem is mindig miatta, de ő mindig türelemre intett, és mivel hívők voltak, mindig azt hozta fel példának, hogy Isten sem egy nap alatt teremtette meg a világot. ne akarjak én sem egy nap alatt megtanulni hímezni, mert nem lehet.

Minden virágnak megvolt a maga színe, formája. megtanított mintát rajzolni, és előkészíteni, tényleg nem volt egyszerű feladat.

Sajnos mára már nem igazán van időm ezzel foglalkozni. Egy terítő van eltéve a szekrény aljában, amit féltve őrzök, még nagyanyámmal kezdtem el hímezni. Nem tudom, hogy valaha a végére érek e, de remélem egyszer igen.

Számos terítőt, vagy párna huzatot őrzök, amit anyám nekem adott amikor a nagymamám meghalt, hogy majd adjam én is tovább az én gyermekeimnek. Remélem hogy én is meg tudom majd tanítani a lányomat arra, hogy hogyan kell szépen hímezni, úgy mint régen nagyanyám engem.