Fogimplantátum hímzés helyett

Nagyon szeretek hímezni. Ez a kedvenc hobbim, és mióta többet vagyok itthon egyedül, azóta már nagyon belejöttem. Azóta vagyok egyedül, mióta a legkisebb lányom is elköltözött, férjhez ment. Bizony három csodaszép lányom van, nem volt egyszerű feladat felnevelni őket, különösen miután az apjuk itt hagyott bennünket, de összességében azért elmondhatom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, hogy boldogok legyenek. És azt hiszem, hogy ezt jól is csináltam, hiszen immáron a harmadik is megtalálta élete párját. Én pedig nem tudom mihez kezdjek a hirtelen jött szabadidővel. Na persze, nem mintha nem lenne munkám a cégnél elég, de én igazán sosem erőltettem meg magam a cég miatt, és most sem fogom. Inkább hímzek, és rendezek családi ebédeket.

A múltkor is az történt, hogy meghívtam a lányaimat ebédre, és hozták a párjukat is, viszont amint beleharaptam az almába, kitört az egyik fogam. Ráadásul elöl. Hadd ne mondjam, hogy milyen hahotázás vette kezdetét, én meg próbáltam a kiesett fogamat visszatenni, hátha valamilyen csoda folytán sikerül, de esélytelen volt a művelet. Majdnem sírva fakadtam.

  • Na, Hófehérke, talán nem ízlett az alma? – dőlt a kacagástól a nagyobbi
  • Ne szemtelenkedj, hálátlan! – fenyítettem meg. – Én nem értem, hogy ez hogy történhetett! Még csak alig mozgott!
  • Anya! – komolyodott el a középső. – A fogak nem szoktak mozogni! Te biztosan öregszel! Fogsor kell neked nagyi! – röhögtek tovább.

Mi az hogy nagyi? Ahhoz unoka is kell! De örülnék egynek, persze nem akarom a lányaimat siettetni. Na meg, egyáltalán nem vagyok még abban a korban, hogy fogsort kelljen viseljek! Eddig gyönyörű, egészséges fogaim voltak. A kisebbik lányom látta, hogy gondolkozom.

  • Na ne vedd magadra anya! – fogta át a vállam. – Ezek csak viccelődnek! Egy egyszerű fogimplantátummal meg lehet ezt oldani.
  • Fogimplantátum? Az meg micsoda? Inkább nem kell…
  • Ugyan, fiatalabb korban is előfordul. Ismerek egy jó fogászatot, ahol mindig adnak hamar időpontot és precízen dolgoznak. Számtalanszor csináltak már fogimplantátumot.
  • Jaj, de nem lesz baj? Tudod, hogy utálom a fogorvosokat, és fogorvoshoz menni is utálok.
  • Tudom, de elhiheted ez egy jó hely, amit én ismerek. Többször is jártam már náluk, az orvosok nagyon kedvesek, és maga a rendelő is nagyon szép, új, és nagyon közel van hozzád. Ha akarod, elkísérlek! – ajánlta fel a kis drága, nem hiába, hogy ő volt a kedvencem mindig is.

Ő volt velem a legtovább, és mikor a nővérei elmentek, akkor “egykeként” nagyon élvezte, hogy mindent megkap, és minden figyelmemet ráfordítom. Ő a legjószívűbb az összes közül. Persze mindnek van jó tulajdonsága, és mindegyiküket egyformán szeretem, csak kicsit máshogy.

Na de, visszatérve a fogorvoshoz, elfogadtam az ajánlatát. Bizony kezdek abba a korba lépni, amikor bár fájdalmas elismerni, bizonyos dolgokat jobb az új generációra bízni, a fiatalok jobban benne vannak ebbe. A kislányom ebéd után meg is mutatta a weboldalt, hiszen, hogy az ő szavával éljek, “a menő fogászatoknak már az is van”. Találtunk is ott egy rövid írást, melyben leírják, hogy mi az az implantátum és hogyan készítik el. Kicsit már kezdett kitisztulni a kép, ugyanis nem sok fogalmam volt eddig erről az implantátumról. A leírás mégis alapos volt, és a legtöbb kérdésemet megválaszolták. Örültem, hogy nem voltak benne szakszavak, és tetszettek a vicces, autós kifejezések. Aztán a lányom felhívta őket, és kértünk egy időpontot. Szerencsére elég hamar adtak időpontot, ami egyrészt jó, hogy már nem kell sokáig ilyen banyaképpel rohangálnom az utcán, de másrészt rossz, mivel rettentően félek.

Legutoljára kikoromba voltam fogorvosnál és borzalmasabbnál borzalmasabb emlékeim vannak róla. De ezeket most hagyjuk is. Igyekeztem a rossz emlékeket kívül hagyni, és a hímzéssel nyugtatgatni magam. Persze az időpont pont akorra szól, amikor amúgy meg hímeztem volna, de a lányom szerint a fogam most fontosabb. Igaza volt.

Elérkezett a várva-várt, vagyis inkább rettegett nap. Elmentünk a fogorvoshoz. A doki tényleg nagyon kedves volt, mint ahogy azt a lányom mondta, és elvégezte a szükséges vizsgálatokat. Kicsit tisztított, meg minden, majd közölte a hírt:

  • Minden rendben. Szerintem semmi akadálya nincs annak, hogy beültessük a fogimplantátumot. Adok egy beutalót a laborba, hogy elkészíthessék a CBCT-t, aztán várjuk vissza.
  • Micsoda?? – képedtem el. – Hát nem is most lesz a beültetés?
  • Nem szeretnénk elkapkodni, és a szükséges vizsgálatokat meg kell ejteni. – mondta az orvos. – Sajnálom, hogy csalódást kellett okozzak! – viccelődött.

Bizony, ezek után még hátravolt egy pár vizsgálat, így mikor elérkezett a beültetés napja, már nem is izgultam. A fogorvosba is bíztam, és azt kell, hogy mondjam, hogy nem is fájt annyira, mint hittem. Az eredmény pedig csodálatos. De tényleg! Azóta még többet mosolygok, és ezáltal valamennyire az önbizalmam is visszatért.