Ha nyár, akkor Balaton – nyaralni voltunk a hétvégén

Nyár van, ráadásul rekord meleg. A város aszfaltrengetegében pedig még jobban égetnek a nap forró sugarai. Már egy ideje erősödött bennem az érzés, hogy el kell szabadulnom a városból, mielőtt még az aszfaltra olvadok. Meleg, fejfájás, idegesség, a strandok hétvégén tömve, annyi hely sincsen, hogy leterítsek egy törölközőt. Szeretem a meleget, mondjuk a tengerparton, vagy víz közelben, de nem a villamoson ülve, vagy az iroda ablakából kibámulva. A 30°C-ot is meghaladó, rekkenő hőséget pedig kifejezetten nehezen viselem. Ilyenkor semmihez sincs kedvem, energiám. A máskor egyszerűen elvégezhető mindennapos rutinfeladatok is csak nyűgnek érződnek.

Szerdán pedig jött az Isteni szikra: lemegyünk a Balatonra, a nagybátyámék nyaralójába. Nincs messze, természetes víz, biztosan több a hely, mint bármelyik közeli strandon, és talán jobban fogom viselni ott a meleget is.

Péntek délután össze is pakoltunk, és leutaztunk a Balatonra. Persze már az utazás sem volt zökkenőmentes, ugyanis a munka végeztével csak késő délután sikerült elindulnunk. Tömött, kígyózó autósorok a pályán, útbontás, várakozás, két hosszú óra után viszont végre leértünk. Már előre vártam, milyen jó lesz ugyanezt az utat megtenni hazafelé is, természetesen a legnagyobb dugóban, vasárnap este.

A nagybátyámék nyaralójában szálltunk meg, ahogyan azt elterveztük. Egy igazán bájos, öreg kis faház, hatalmas kerttel. Nem egy luxuslakás, 2 egyterű szoba, fürdő, és egy nyári konyha a teraszon. Nem a legjobban felszerelt nyaraló, a bútorok régiek, kopottak, még a TV adás is akadozik néha, a tűzhely régi, máshol nem is láttam ilyet, még  a gázpalackkal kell babrálni, hogy működjön, mégis meg van a varázsa annak, hogy itt tényleg csak egymásra figyelünk, játszunk az asztalnál ahelyett, hogy megnéznénk az aktuális szappanopera századik részét is a TV-ben.

Már péntek este levonultunk a strandra, hogy élvezzük a vizet, amiért órákat utaztunk délután. A parton megvacsoráztunk, aztán visszaindultunk a házba.

A munka otthon maradt, de a reggeli kávé a nyaraláskor sem maradhat el. Persze kávégép nincs, csak a jó öreg régi kotyogós, amit a szekrény legmélyéről sikerült előkaparnom. A teraszra mentem, kapcsolgattam a tűzhelyet, de az nem működött. Először nem értettem, mi lehet a baj. Aztán bevillant, hozzászoktam az otthonihoz, ehhez előbb meg kell nyitni a gázt. Hiába tekergettem a gázpalack tetejét, nem történt változás. Kifogyott. Sürgősen venni kellene egy újat, mert így használhatatlan. Egyből rá is kerestem, hogy ugyan hogy is működik a csere, hiszen még életemben nem kellett megoldanom egy ilyen problémát. Mindig valaki más intézte. Szerencsére hamar ráakadtam a gázpalack megoldásra az internetnek köszönhetően: gazpalackfutar.com.
A reggeli kávém ugyan nem készült el, maradtam a mikróban melegített víznél, meg az instant kávénál, de a nagybátyámat elszalasztottam egy új gázpalackért, hogy legközelebb, ha netalántán megunják a hekket meg a hamburgert a parton és főzni szeretnének, tudjanak.
Annyira nem bántam, hogy nem működik a tűzhely, legalább nem kellett a melegben még főzőcskéznem is.
Szerencsére ott tartózkodásunk alatt semmi más hibával nem találkoztunk, ami meglepő, hiszen belegondolva nagyon sokat nyüstöltük már ezt a házat.

Régebben is sokat jártunk ide, mikor a szülők dolgoztak, az unokatestvéreimmel és a nagyszüleimmel majdnem a fél nyarat itt töltöttük, a másik felét meg náluk, falun.  Mama sokat játszott velünk, Balatonkenese egy igazán apró üdülőfalu, a strandoláson kívül sok mindent már akkor sem tudtunk itt kezdeni magunkkal. Sokat kézműveskedtünk, rajzoltunk, Mama tanított rongybabát varrni, hímezni, de akkor annyira nem fogott meg a dolog, valahogy a gyurmázás mindig jobban izgatott.

Szombat este még felmentünk a kilátóba, onnan néztük végig a naplementét, hogy aztán gyorsan haza iszkoljunk, mert a szúnyogokkal nem számoltunk.

Vasárnap délután egy gyors strandolás után sok szúnyogcsípéssel és persze a szinte kötelező napégéssel gazdagabban indultunk haza, ismét végigszenvedve a dugót, mert hozzánk hasonlóan mindenki meg akart még mártózni a Balatonban, mielőtt elindult, na meg az építkezések miatt amúgy is be van állva az autópálya.

Hétfőn már sokkal kipihentebben vágtam neki újra a munkának. A meleg maradt, sokkal inkább lennék egész héten a Balatonnál ahelyett, hogy dolgozzak, de persze az élet nem kívánságműsor, így maradt a munka. Ha marad a meleg, talán lemegyünk jövő héten is egy ugyanilyen rögtönzött nyaralásra.