Józan ésszel az ajándékozáskor

Alapvetően kétfajta ember van a világon, talán az Isten is már direkt így teremtette őket: az egyik azt hangsúlyozza, hogy csak az az igazi ajándék, amit személyesen te készítesz el, amiben benne van a kezed munkája, ami magában hordozza a saját „lelked” hozzáadott értékét. A másik ember ebből kifolyólag ennek az ellentétje, szerinte ugyanis az ajándék nem több egy üres gesztusnál, egy jel, egy szimbólum, hogy megmutasd a másiknak, fontos számodra, mert emlékeztél az alkalomra, mert érdemesnek találtad arra, hogy adj neki valamit – s így, ebben a felfogásban az ajándék minősége háttérbe szorul, és nem számít, hogy akár a sarki boltban vetted fél perccel korábban.

Ami engem illet, soha sem problémáztam ezen. Kisebb koromban többnyire a technika órán tanult fortélyokkal készítettem ajándékokat a szüleimnek meg a tesóimnak, aztán ahogy egyre idősödtem, úgy egyszerűsödött le az ajándékválasztás mechanizmusa. Magyarán szólva én is csak vettem valamit a boltban, aztán jó napot kívánok – ahogy mondani szokás. Az igazság azt hiszem az, hogy ahogy felnövünk, egyre kevesebb az időnk meg az affinitásunk leülni, és kartonpapírokat vagdosni, ragasztani, festeni. Ehhez pedig hozzájön az is, hogy érett ember nem problémázik azon, ha nem saját kezűleg készített kis tárgyat kap. Persze megvan ezeknek is a maga szépsége, s az „eszmei értékük” jóval magasabb, mint akár a legdrágább karórának a világon.

Úgyhogy ha erről kérdeztek engem az elmúlt években, nem nagyon álltam bele a vitába, már csak azért sem, mert úgyis tudtam, hogy ez a vita parttalan.

Mégis ahogy legutóbb közeledett anyám születésnapja, sehogy sem tudtam dönteni, mit vásároljak neki. Minden dolog, amit kinéztem a boltokban, hasztalannak tűnt, vagy olyannak, ami már volt neki egyébként is. A legjobb barátnőm meg csak egyre rágta a fülem, hogy csináljak neki valamit.

Hosszas gondolkodás után tehát beleálltam a dologba, mert eszembe jutott, hogy anyukám régen tanított hímezni még kisebb koromban. Úgy döntöttem, veszek hozzá eszközöket, és készítek neki egy szép képet. Be is vásároltam, leültem a mamámmal, aki megmutatta újra, hogy kell, és nekiálltam.

Volt vagy három hetem a szülinapig, azt hittem, annyi elég lesz. De hímezni nem is olyan könnyű, ezt elhihetitek. Rengeteg munkaórát beleöltem, a kezem szerintem megszúrtam vagy húszszor, de két héttel később még sehol sem tartottam a képpel, mert folyamatosan elhibáztam. Hímezni olyan dolog, ami közben, ha nem vagy már rutinos, nem lehet elmélázni, másra figyelni. Én meg gyakran próbáltam közben zenét hallgatni vagy tévét nézni, de ennek a vége rendre az lett, hogy csak az egyikre tudtam koncentrálni.

Szóval a hímzett kép három nappal az alkalom előtt még sehol sem volt. Úgyhogy megtörötten, búsan, de be kellett látnom, hogy nem ok nélkül voltam én korábban sem az ajándékmegvásárlók pártján. Szóval hosszas kutakodás után találtam olyan ajándékot, amit ugyan nem én készítettem, de magában hordozza azt az értéket is, amit a másik oldal annyira szeret – így esett a döntésem a kézműves kozmetikumokra.  Egy remek oldalt találtam, ami csupa természetes, kézműves szerekkel foglalkozik. Anyámnak rendeltem egy körömvirágos kézkrémet, mert gyakran van bőrkeménykedése, illetve egy mentás szappant, mert tudom, hogy imádja a mentás tisztálkodási szerek hűsítő hatását. Majd amikor láttam, hogy akciós ajánlat is van a második terméktől kezdve, méghozzá ingyenes szállítással, akkor hozzácsaptam egy natúr tusfürdőt is. Ezek a termékek azért ilyen jók, mert tele vannak hasznos vitaminokkal meg zsírsavakkal, amik a bőrnek sokkal jobban használnak, mint a gyári szerek általában.

Végezetül nem kerekedett a próbálkozásomból egy szép, hollywoodi történet. Mindezzel csak arra akartam rámutatni, hogy értsük meg a lényegét a két ajándékformának, pláne így karácsony közeledtével. A saját magad által készített ajándék mindig értékesebb lesz, de ha hímezni akarsz, vagy egyéb nagyon nehéz műveletet igénylő tárgyat kívánsz ajándékozni, akkor jobb, ha felkészülsz. Mert egy igazán jó saját ajándék nem csak attól jó, hogy te csinálod, hanem hogy szép is, meg jó ránézni. Szóval, ha ez nem megy, ne habozz vásárolni ajándékot. A lényeg, szerintem, a gesztuson van. Én így próbáltam meg kijátszani a rendszert. Vásárolt tárgyakkal, ami magán viseli valaki keze munkáját. Igaz, nem az enyémet, de legalább nem is egy külvárosi gyár futószalagjáét.